A közelmúltban két posztban (itt és itt) is megemlékeztünk Jeremy Clarkson angol műsorvezetőről, aki a BBC-ben gyártott (és világszerte sugárzott) Top Gear című műsor arca, házigazdája és életben tartója. Akkor megígértem, hogy a provokatív idézeteken túl megpróbáljuk bemutatni azt a személyiséget, akinél megosztóbb műsorvezető nem sok van a nyugati féltekén.

Nem fárasztanánk itt senkit az életrajzi adatokkal, így csak annyit, hogy az idén 51 éves Jeremy Robert Clarkson alsó középosztálybeli családba született, és bár szülei elhatározták, hogy drága magániskolába járatják majd, egészen 13 éves koráig fogalmuk sem volt róla, hogy ezt miből fizetik majd. Ekkor azonban tanítónő édesanyja készített a fiúknak két Paddington kitömött játékmackót, ami olyan siker lett, hogy a hamar beinduló eladásokból az ifjú Jeremy elmehetett a reptoni magániskolába. Apja szerint, ha nem így történik, akkor fiának jóval kevesebb esélye lett volna elérni mindazt, amit elért.

Clarkson és a piszkos anyagiak

Márpedig nem keveset ért el. A BBC gyártotta Top Gear (melynek egy kisebb, 2000-2002 közötti megszakítással 1988 óta műsorvezetője) piaci értéke jelenleg körülbelül 30 millió font (nem számítgatnék át minden összeget, egy font = 320 forint), azaz piaci szakértők szerint nagyjából ennyit kellene kifizetnie egy cégnek, ha meg akarná venni a műsort a brit köztévétől. Nem mintha az el akarná adni, hiszen a Top Gear-t világszerte 100 országban (így Magyarországon is) vetítik, és hetente 350 millió ember nézi.

Ha már itt tartunk, gyorsan tudjuk le a piszkos anyagiakat (pláne, hogy hősünk tőle meglepő módon meglehetősen szemérmes ezen a téren, nem szívesen beszél bevételeiről). Szóval: a műsorért évente 1 millió fontos fizetést kap a BBC-től. Nézőpont kérdése, hogy ez sok-e. Ha a BBC-s átlagfizetéseket vesszük (no meg azt, hogy végül is ugyanolyan alkalmazott, mint a brit közmédium bármelyik másik munkatársa), akkor hatalmas összeg. Ha a műsor sikerét, az általa generált bevételeket, akkor nem annyira.

A fizetés azonban természetesen csak a kisebb része Jeremy Clarkson bevételeinek, hiszen a könyvek, DVD-k eladása, a különböző újságokba és magazinokba írt cikkek tiszteletdíja tovább növeli ezt az összeget. A The Independent napilap szerint 2007-ben csak az ilyen típusú munkákkal összesen 1,7 millió fontot keresett.

Ráadásul Clarkson igen jó tollú újságíró, humorista is a The World According to Clarkson című sorozatából (melyben a The Timesban írt heti szösszeneteit adta ki újra) 2000 és 2009 között 4,9 millió darabot adtak el. Csak 2009-ben a könyvek eladásából 4,5 millió font folyt be (természetesen nem mind az ő zsebébe vándorolt) a könyvkereskedők bibliájának számító The Bookseller szerint.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy népszerűsége okán igen szívesen látott vendég különböző rendezvényeken is, és mivel nem szívbajos, egy-egy előadásért akár 20 ezer fontot is elkér.

Mi sikerének titka?

Nem feltétlenül a mi tisztünk itt megválaszolni ezt a kérdést, de ha már: alighanem az, hogy folyamatosan szembe megy a politikailag elfogadott és korrektnek tartott normákkal és a „hétköznapi ember” hangján szólva hangoztatja azokat a véleményeket, melyeket nyilvánosan kimondani manapság kevesen mernek. Igen, sokszor elfogult és igen, néha kicsit kocsmaideológiák ezek, de a legtöbbször az olvasó saját véleményét hallja visszhangozni.

Csak egy példa: Clarksonnak igencsak beakadt a Nagy-Britanniában néha már-már valóban az elmebaj határát súroló Health & Safety, azaz a munkahelyeken kötelezően betartandó egészségügyi és biztonsági előírások. Jelen sorok írója is vett részt olyan oktatáson, ahol hosszan magyarázták, hogyan kell ülni a számítógép előtt, mi a helyes test- és kéztartás, stb. Fontos téma? Hogyne? Betartja bárki? Nem. Sokba kerül? Mi az, hogy. Jeremy Clarkson rendszeresen gúnyolta a H&S-t erőltető előírásokat? Természetesen.

Egyszóval sikere egyik titka az, hogy rátalált egy olyan hangra, amely egy elég széles célközönséget ér el.

A másik a humora. Csak egy minket is érintő példát hozva, 2006-ban Magyarországon járt, ami még nem lett volna baj, de meg is írta. Kegyelmet nem ismerve. A The Timesban megjelent cikkben szerepelt Victor, a taxisofőr, aki angolul kizárólag annyit tud: „moment”.

De tud ennél kegyetlenebb is lenni: „Ha vásárolni akarsz, akkor Budapest, mint kiderült, a legrémesebb város az egész világon. Végiggyalogolni a sétálóvá átalakított főutcán pont olyan érzés volt, mint Croydonban 40 évvel ezelőtt, kivéve, hogy minden férfi utcát söpör, és az összes nő felhajtott térdnadrágot hord. Ez még a legjobb pillanatokban sem csodálatos látvány, de még rosszabb, ha akkora a hátsója, mint egy világbajnok tök.” Lehet, persze felháborodni (anno meg is történt) és lehet hisztizni (az is), egyvalamit nem lehet: nem tudomásul venni, hogy kikarikírozva vagy sem, de ilyennek lát(nak) minket, magyarokat az idelátogatók. (Ellenpéldaként az alábbiakban egy budapesti jelenet a Top Gearből.)

Clarkson és a politika

Főhősünk az egyéni szabadságjogok nagy harcosa, és elszántan ellene megy minden kormányzati szabályozásnak. Véleménye szerint a kormány dolga, hogy „padokat helyezzen a parkokba és kész. Hagyjon minket békén.”. Euroszkeptikusként erős kritikusa volt Tony Blair és Gordon Brown munkáspárti kormányának, különösen az azok által erősen preferált „mindent betiltani” kultúrának, kezdve a dohányzástól (ez különösen beakadt neki), a Nagy-Britanniában hagyományos rókavadászaton át a vidéki, eleddig zárt birtokok megnyitásáig a köz előtt.

Autós újságíróként sokszor és hangosan kritizálta az olyan kezdeményezéseket, mint a Londonban bevezetett dugódíj, vagy a tervezett autópályadíj. Különösen a begyében volt John Prescott volt közlekedési miniszter és Stephen Joseph, egy, a tömegközlekedés még szélesebb elterjesztéséért harcoló lobbiszervezet, a Transport 2000 vezetője.

(Zárójeles megjegyzés: mindez aligha meglepő, ha tudjuk, hogy a garázsában a következő autók állnak: Lamborghini Gallardo, Volvo XC90, Ford Focus, BMW M5, Aston Martin V8 Vantage, Mercedes-Benz SL55 AMG, Mercedes-Benz CLK AMG, Range Rover TDV8 Vogue SE, VW Scirocco (ebből kettő, a biztonság kedvéért), BMW Z4, Toyota Land Cruiser Amazon és Mitsubishi Lancer Evolution X.)

De a legnagyobb összecsapásokat (aligha meglepő módon) a zöld szervezetekkel vívja. Ezeket a „régi szakszervezetisek és az egykoron a nukleáris leszerelésért kampányoló leszbikusok” leágazásainak tartja, akik most időszerűbb programot találtak – azt ugyanakkor elismeri, hogy a célokkal egyetért, ha a módszerekkel nem is. Cserébe a zöldek hasonló lendülettel és hevességgel gyűlölik.

Ki mit hisz el

Jeremy Clarkson nincs túl jó véleménnyel az Egyesült Államokról sem (ő csak a Teljes Paranoia Egyesült Állama néven becézi, ahol mindenhez engedély kell, kivéve a fegyvervásárláshoz). Barack Obama elnökről például egy helyütt azt írta, nem sokkal a beiktatása után: „a fejükbe vették, hogy Barack Obama tulajdonképpen Jézus, Teréz anya és Martin Luther King kereszteződése”.

Kérdés persze, hogy mennyire kell komolyan venni Clarkson megnyilvánulásait. Alighanem érdemes a helyén kezelni őket, és egyfajta szerepként felfogni. Erre ő maga is utalt, egy, Alastair Campbellnek adott interjúban (A.C. a Blair-kormány nagyhatalmú, újságíróból lett médiamanipulátora volt): „Nem hiszem el jobban, amit írok, mint amennyire maga elhiszi azt, amit mond”.