Minden bizonnyal a filmtörténet legnagyobb botrányát okozta 1941-ben Orson Welles az Aranypolgár című filmjével, hiszen alaposan belegázolt a kor talán legbefolyásosabb médiamágnása, William Randolph Hearst lelkivilágába, aki tűzzel-vassal próbált meg keresztbe tenni a klasszikus alkotásnak. Most, 71 év elteltével újabb fordulat következik az ügyben.
Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és a Twitter-en!
Abban már a bemutatókor mindenki egyetértett, hogy az Aranypolgár (Citizen Kane) aligha szólhat másról, mint a korszak egyik legbefolyásosabb emberéről, William Randolph Hearst-ről: a történet némi túlzással életrajz is lehetett volna, és finoman szólva sem a festette le túl jó színben a sajtómágnást.
Nem csoda hát, hogy Hearst mindent (és még annál is többet) megtett azért, hogy keresztbe tegyen a filmnek. A legenda szerint addig nyomult az Oscar-díjat odaítélő akadémiánál, hogy a becses szobrot végül a John Ford rendezte Hová lettél, drága völgyünk nyerte el, a hat Oscarra jelölt Aranypolgár pedig végül csak egyet (A legjobb eredeti forgatókönyvért) kapott.
Az FBI is rászállt
A médiamogul összes lapjában (márpedig volt neki egy pár) letiltotta a filmmel kapcsolatos hirdetéseket, és egyik megbízottja állítólag megpróbálta megvenni a film eredeti kópiáját, hogy azt még a bemutató előtt elégettesse.
Egy másik legenda szerint az Aranypolgár miatt kezdett az FBI (a nagyfőnök, J. Edgar Hoover személyes parancsára) évtizedes megfigyelésbe és nyomozásba Orson Welles ellen.
William Randolph Hearstnél állítólag az a rész verte ki a legjobban a biztosítékot, melyben Kane újságjai segítségével operaénekesi karriert szervez párjának, Susan Alexandernek. Hearst szeretője ugyan nem énekes, hanem színész volt (Marion Davies - a lenti képen Hearst mellett) és bár Orson Welles mindig is tagadta, hogy róla mintázta volna az alkoholista Alexander figuráját, Hearst soha nem bocsátott meg neki.
Különbségek
Nem úgy, mint most, több mint hét évtized elteltével a család és annak feje, Steven Hearst, aki szerint bár sok hasonlóság volt a filmbeli Charles Foster Kane és dédapja között, azért jelentős különbségek is akadtak.
„Az Orson Welles által létrehozott karakter jóval magamutogatóbb és társaságkedvelőbb volt, mint WR. Ő nem az az ember volt, aki a szerkesztőségben táncra perdül az újságírókkal” - fogalmazott Steve Hearst.
Viccnek indult
Így aztán a békülés jeleként a család most először megengedte, hogy a filmet bemutassák a kaliforniai Hearst Castle látogatóközpontjában. A március 9-i vetítés a San Luis Obispo nemzetközi filmfesztivál programjának része lesz, melyet a korábban a médiamágnás tulajdonában lévő (és a filmben is hangsúlyos szerepet játszó) kastélyban rendeznek. Az ingatlant hat évvel Hearst halála után, 1957-ben adományozta a család az államnak.
„Viccként bedobtam az Aranypolgár vetítésének kérdését a családnak, de nem nevettek. Teljesen lepadlóztam” – mesélte az ötletgazda, egyben a fesztivál igazgatója, Wendy Eidson.
Steve Hearst szerint a vetítés „kitűnő alkalom lesz arra, hogy világos választóvonalat húzzunk William Randolph Hearst és Charles Foster Kane közé, hiszen a filmben ábrázolt kastély középkorias, nyomasztó hangulatot árasztó hely, míg a valóságban egy világos, gyönyörű építészeti remekművel van dolgunk”.
A korábbi posztok közül ajánljuk:
Itt a legexkluzívabb közösségi oldal
Sokkoló képek cigiző gyerekekről
Sosem látott képek a Pokol Angyalairól
Nézegessen uralkodói jachtokat!
Utolsó kommentek