A kiszivárogtató oldal alapírója és a brit The Guardian már azelőtt összerúgták a port, hogy megindultak volna a tavalyi kiszivárogtatások. Szaftos részletek és sok feszültség kattintás után.

Amikor a WikiLeaks alapítója és „arca” ügyvédje társaságában tavaly novemberben belépett a brit The Guardian szerkesztőségébe, már tudta, hogy napokon belül az egész világ a nevével és a képével lesz tele – mégsem volt boldog.

Feszültségének oka nyilvánvaló volt: azért érkezett a napilap főszerkesztőjéhez, hogy jogi lépésekkel fenyegesse meg, amennyiben nem az ő szája íze szerint (azaz az elképzelt ritmusban és körülmények között) jelennek meg az információk és a The Guardian valóban önálló nyomozásba is kezd.

Megromlott kapcsolat

Megjelenése nem volt váratlan, hiszen ezen a ponton a két fél kapcsolata már annyira megromlott, hogy Julian Assange egyenesen azzal vádolta meg a lapot (egyben egyik legfontosabb szövetségesét), hogy megsértette a megállapodásukat. Az ügyről beszámoló Vanity Fair amerikai magazin azt írja: Assange azt állította, hogy „az információ az ő tulajdona és gazdasági érdekek fűzik ahhoz, hogy az adatok mikor és hogyan jelennek meg”.

A magazin szerint a The Guardian kapcsolattartó újságírója, Nick Davies ekkor már öt hónapja nem is beszélt a WikiLeaks alapítójával. Akkor vesztek össze, amikor utóbbi bevonta a kiszivárogtatásokba a Channel 4 tévécsatornát is. A Vanity Fair nem kevesebbet állít, mint hogy a nagy nemzetközi médiacégeket összefogó kiszivárogtatás-hullám „többször is késett a résztvevő felek közötti bizalmatlanság miatt”.

Világválogatott

A mintegy 400 ezer oldalnyi bizalmas, de legalábbis ezt megelőzően nyilvánosságra nem került dokumentum az amerikai diplomácia levelezésének egy részét, valamint a 7 éve tartó afganisztáni háborúval kapcsolatos papírokat is tartalmazott. A kiszivárogtatáshoz Julian Assange olyan neves világlapokat választott, mint az amerikai The New York Times, a német Der Spiegel és a briteknél a The Guardian.

Utóbbi esetében a részvételt a lap nehéz anyagi helyzete is indokolhatta, hiszen az újság éves vesztesége legutóbb közel 38 millió font volt. Ezenközben Julian Assange is anyagi nehézségekkel küszködött, így bizonyos mértékig egymásra is voltak utalva.

A feszültség közvetlen kiváltó oka az volt, hogy a The Guardian és a WikiLeaks megállapodása értelmében előbbi nem használhatta fel az úgynevezett „harmadik csomagban” lévő (jellemzően a diplomáciai levelezést tartalmazó) információkat Assange engedélye nélkül. Csakhogy a The Guardian egy másik forrástól (konkrétan Julian Assange egy, a WikiLeaks alapítójára nagyon dühös, csalódott volt munkatárstól) megszerezte ezeket a dokumentumokat, és úgy vélte, ettől a ponttól kezdve nem érvényes a megállapodás vonatkozó része.

A brit lap felvette a kapcsolatot a The New York Times-szal és a Der Spiegellel, és terveket dolgoztak ki a megjelentetésre – természetesen Julian Assange engedélye nélkül. Amikor az ausztrál valahogyan rájött a készülődésre, azonnal perrel fenyegetőzött.

Áprilisban újra kezdik?

A megromlott viszony leglátványosabb jele az volt, amikor december 18-án a The Guardian már részletesen írt arról, milyen szexuális bűntényekkel vádolják volt partnerét, aki nagyon zokon vette, hogy az a szerkesztőség, ahol oly sok órát eltöltött, és akikkel oly sokat ebédelt együtt, ellene fordult.

A történet másik olvasata majd áprilisban kerül nyilvánosságra, amikor a tervek szerint megjelenik Julian Assange emlékirata.

Kérdés, hogy addig mi történik az egykori hackerrel, aki jelenleg Nagy-Britanniában várja, vajon kiadják-e Svédországnak (ahol állítólagos szexuális bűnténye miatt körözik). A WikiLeaks című oldala akkor lett világhírű, amikor tavaly év elején hivatalos amerikai dokumentumokat jelentetett meg az iraki háborúról, később pedig egy videót arról, amint egy amerikai Apache helikopter tüzet nyit egy kisteherautóra, benne egy kislánnyal, a Reuters hírügynökség egyik fotósával és egy sofőrrel. A támadásban 12 ártatlan civil veszítette életét, amit akkor nem hivatalosan „járulékos veszteségnek” neveztek.