Lessen be oda, ahova nem szabad!

A világ egyik legelzártabb országa Észak-Korea, ahová külföldi fotós a legritkább esetben teheti be a lábát. Ha igen, akkor is csak szigorúan ellenőrzött körülmények között. A hétköznapi életet fotózni szinte lehetetlen. Ezért különlegesek ezek a képek.

Egy országot a lakói hétköznapi életéből lehet leginkább megismerni. Ez a régi igazság fokozottan érvényes Észak-Koreára, a világ egyik legkeményebb diktatúrájára, ahová külföldi újságíró csak nagyon szigorú ellenőrzés mellett teheti be a lábát, és fotókat is csak a hivatalosságok által megfelelőnek tartott helyeken lehet készíteni.

A phenjani repülőtérről a városközpontba tartó üres, többsávos autópályák; az ezeken a gyakorlatilag nem létező forgalmat irányító rendőrök; a rozoga, de még működőképes metrószerelvények; és a mindenhol (igen, a metrószerelvényekben is) jelen lévő apa-fia diktátorpár, Kim Ir-Szen – Kim Dzsong-Il fotók – ezek azok a képek, melyekből némi képet alkothatunk Észak-Korea hangulatáról.

A képeket az Associated Press amerikai hírügynökség vezető ázsiai fotósa, David Guttenfelder készítette, aki (észak-koreai normák szerint) szinte példátlan helyeken készíthetett fényképeket, melyekhez hasonlók gyakorlatilag még nem jelentek meg a nyugati sajtóban.

A demokratikus viszonyokhoz szokott olvasó persze lehet, hogy csodálkozik majd, mitől olyan izgalmas az utcán cigiző katonákban, vagy a metrón utazó férfiban – szerintünk az arcok, melyek egy pillanatra beengednek minket a mindent elborító propaganda mögé és felvillantják a valóság egy apró szeletét. (A túlsó véglet az elit Kim Ir-Szen Egyetem uszodája, amit első ránézésre bármelyik magyar felsőoktatási intézmény elfogadna.)

Persze igencsak apró szeletről van szó, hiszen (hogy mást ne mondjunk) a 24 milliós ország minden negyedik lakosának élelmiszersegélyre van szüksége a napi túléléshez, és a főutcáktól alig pár lépésre virágzik az alapvető élelmiszerek feketepiaca.

Mivel nincs, ami szennyezze (gyárak sem nagyon...), Phenjan levegője metszően tiszta (a képek idén áprilisban készültek), más kérdés, hogy arra sem nagyon jut elegendő elektromosság, hogy rendesen kivilágítsák az utcákat és az otthonokban is 40 W-os izzók pislákolnak. Kivételek ez alól a két Kim mindenhol jelen lévő portréi és szobrai.

Azért vannak biztató, a haladásra utaló jelek is. Bár a külföldi mobiltelefonokat tilos bevinni az országba, a kínai Huawei már bent van Észak-Koreában és (helyi mércével mérve) nem is csinál rossz üzletet, hiszen immár több, mint félmillió felhasználója van.

Szóval a technikai fejlődés Észak-Koreát sem kíméli, azt pedig csak remélni lehet, hogy a mobiltelefonokkal talán a kommunikáció nagyobb szabadsága is megérkezik az ázsiai diktatúrába – onnan pedig ki tudja, merre megy tovább az út...

Csatlakozz hozzánk a Facebook-on, ahol az itteninél bővebb tartalommal, linkekkel, érdekes sztorikkal jelentkezünk: ami ide nem fér, ott megtalálható! Aki Twitter-en követne minket, azt is megteheti. Jó szórakozást!