Újabb, eddig nyilvánosságra nem hozott képek kerültek elő az 1986-os csernobili katasztrófáról. A fekete-fehér képek szerzői borzalmas árat fizettek bátorságukért.
Csatlakozz hozzánk a Facebook-on és a Twitter-en!
A csernobili katasztrófa alighanem mindenki emlékezetében élénken él, aki 26 évvel ezelőtt már volt olyan idős, hogy követni tudta (a szovjet propagandagépezet által sokáig eltitkolt) eseményeket. Április 26-án felrobbant a helyi atomerőmű 4-es blokkja, ami hatását tekintve minden idők egyik legsúlyosabb nukleáris katasztrófája lett.
A szovjet hatóságok tehát napokig tagadták a történteket, illetve próbálták bagatellizálni a hatását, de már aznap voltak fotósok, akik a helyszínen örökítették meg a robbanás nyomait.
Négy fényképész volt, aki képeket készített, közülük ketten, Anatolij Rasszkazov és Valerij Zufarjov később bizonyíthatóan a sugárzáshoz kapcsolódó betegségekben hunyt el, míg harmadik társuk, Igor Kosztyin állandó betegséggel küzd. Az egyetlen fotós, aki különösebb mellékhatások nélkül élte túl a végzetes napokat, Vologyimir Repik.
Az első fotós, akit a helyszínre engedtek, Anatolij Rasszkazov volt, ami nem is csoda, hiszen ő volt az erőmű állományban lévő fényképésze. Ő már aznap délben, órákkal a robbanás bekövetkeztét követően felvételeket készített, majd átadta azokat a baleset miatt létrehozott különleges bizottságnak.
A testület aznap este 11-kor kapta meg a képeket, melyek szinte azonnal a szovjet titkosszolgálathoz kerültek, amely csak két fotót engedett publikálni, azokat is csak 1987-ben – a fotós nevének említése nélkül.
Anatolij Rasszkazov 2010-ben, 66 évesen hunyt el, miután éveken keresztül harcolt a rákkal és különböző vérbetegségekkel, melyeket ő a Csernobilban elszenvedett sugárzásnak tudott be.
A ma 76 éves Igor Kosztyin a Novosztyi sajtóügynökség munkatársa volt a baleset idején. Ő gyakorlatilag (ne szépítsük) engedély nélkül „lógott be” a területre, pontosabban egy katonai, ólommal bélelt helikopteren repült fölé, hogy elkészítse a képeket.
Aznap nem járt sikerrel, mert olyan erős volt a sugárzás, hogy az elővigyázatosság ellenére egyetlen kép sem sikerült, így pár nappal később visszatért, hogy lefotózza, ahogyan katonák próbálnak megbirkózni a helyzettel. Munkájáért később elnyerte a World Press fotósdíjat. A rá következő években több pajzsmirigy-műtéten is átesett.
Valerij Zufarjov 1993-ban, 52 éves korában hunyt el, szinte bizonyosan a csernobili munkájához kapcsolható betegségekben. Első helyszíni képeit ő is egy helikopterről készítette, 25 méterrel az erőmű felett.
A 66 éves Vologyimir Repik ma azt mondja, annak ellenére, hogy komolyabb következmények nélkül megúszta a csernobili munkát, ha még egyszer dönthetne, nem vállalná a túl nagy kockázat miatt.
Mindenesetre mind a négyen vállalták, mi pedig megnézhetjük még egyszer, mi történt 1986-ban Csernobilban.
A korábbi posztok közül ajánljuk:
Infúzióval doppingolják a felvételizőket
Agyonvertek a rendőrök egy hajléktalant
Utolsó kommentek