Néha olyan is előfordul, hogy a szervezett bűnözés nem elvesz, hanem ad. Ez történt egy japán városban a földrengés után, ahol egy jakuza csoport az éjszaka leple alatt több kamionnyi segítséget pakolt ki a városháza elé, majd eltűntek a sötétben. Filmbe való igaz történet következik.

Időpont: 2011. március 12. éjfél (alig egy nappal a pusztító földrengés után)

Helyszín: Hitachinaka városa (a fenti képen, a keleti parti Ibaraki prefektúra)

Az éjszaka kellős közepén 25 hatalmas kamion kanyarodik be a városháza előtti térre. Közel 100 férfi száll le a járművekről, hosszú kabátokban, kinyitják a kamionok ajtaját, és elkezdik lepakolni a rajta található árut. Mintegy 50 tonna, a hétköznapi élethez nélkülözhetetlen használati tárgyat hoztak: takarókat, vizet, instant tésztát, zseblámpát, papírtörlőt, WC-papírt. Kicsit zajosak, de nagyon hatékonyak.

A férfiak nem a Vöröskereszttől jöttek, hanem Japán harmadik legnagyobb bűnszervezetének, az Inagawa-kainak a tagjai. Mindent megtesznek, hogy ne lehessen beazonosítani őket, így eltakarják a tetoválásokat, kesztyűben dolgoznak, hogy ne legyenek feltűnőek azok, akiknek kevesebb ujjuk van (a jakuzáknál hagyományosan a főnök iránti hűség jele az egyik ujj levágása), és egyáltalán: semmilyen megkülönböztető jelet nem viselnek magukon.

A város vezetői ott állnak a téren és nézik az eseményeket. De nem szólnak egy szót sem: kevesebb mint 24 órával vagyunk a földrengés után, amely a földdel tette egyenlővé városuk egy részét – ez nem az az idő, amikor az ember megválogatja, kitől fogad el segítséget.

A férfiak közben végeznek a munkával, felpattannak a kamionokra, bólintanak a vários vezetői felé és miként érkeztek, gyorsan, egyetlen szó nélkül távoznak. (Egy másik csoportjuk a következő nap újabb helyszínre megy.)

Kihasználták a pozitív visszhangot

A japán szervezett bűnözés emberei azért az éjszaka leple alatt érkeztek, mert a rendőrség másfél éve kegyetlen harcot hirdetett ellenük. Így aztán senki sem szeretné, ha úgy vélnék, együttműködik velük, és még egy ilyen jótékony akció is felkeltené a rendőrség figyelmét.

Nem ez az első eset Japán modernkori történelmében, hogy a jakuza segíteni próbál, bár az 1995-ös kobei földrengésnél ennél sokkal mélyebben beleavatkoztak a folyamatokba. Akkor az (egyébként a városban székelő) legnagyobb csoport, a Jamagucsi-gumi az ország minden részéről vitt oda segélyszállítmányokat, egyenesen a leginkább rászorulók ajtajához, meleg ételt osztott és járőrözött az utcákon, megakadályozva a fosztogatást. Akciójuknak meglepően pozitív visszhangja lett, mert a lakosság nagyra értékelte, hogy gyorsabbak és hatékonyabbak (és ha már itt tartunk: szervezettebbek…) voltak, mint a kormányzati segítség.

Más kérdés, hogy a Jamagucsi-gumi nem önzetlenül segített, hiszen az ebből fakadó, feléjük megnyilvánuló szimpátiát a következő évtizedben alaposan ki- és felhasználták.

Megnyitott irodák

Visszatérve alaptörténetünkhöz: a hitachinakai segítségnyújtás nem volt egyedülálló a földrengés utáni napokban. Mi több: a nagyobb szervezett bűnözői csoportok országszerte megnyitották irodáikat (igen, jól olvasták, irodáik vannak, mi több, ezek általában a rendőrség és a lakosság előtt is ismertek) a hajlék nélkül maradottak előtt, mi több, az egyik tokiói jakuza-főnök a nem japán lakosokat is befogadta.

Rendőrségi források szerint nem sokkal a katasztrófa után a Sumiyoshi-kai csoport több mint egy millió dollárt gyűjtött vezető tagjaitól, és több nehéz helyzetben lévő településre (így például Fukushimára) is segélyszállítmányokat vitt a tulajdonában lévő társaságokon és a szervezettel együttműködő cégeken keresztül.

A jövőre is gondoltak?

Mielőtt félreértésbe keverednénk: nem állítjuk, hogy a jakuzák meg nem értett jófiúk, hiszen bevételeik egy jelentős részét ugyanúgy uzsorakölcsönökből, zsarolásból, a pénzügyi piac manipulálásából, védelmi pénzekből, csalásból, stb. szerzik, mint európai vagy amerikai társaik. Viszont azt sem lehet elvitatni, hogy amikor a szükség úgy hozza, segítenek – még ha önös, jól felfogott érdekükből is…

Márpedig a japán rendőrség szerint a szervezett bűnözés már az újjáépítésre gondolva is segít. Egy oszakai felügyelő például úgy véli, butaság lenne azt hinni, hogy a jakuzák egy jelentős része nem önös érdekből cselekszik. Tomohiko ugyanakkor elismeri: amikor az ember szükséget szenved, akkor nem nagyon nézi, kitől jön a meleg étel és a takaró.

„A jakuzák is emberek, nekik is lehet családjuk, barátaik, rokonaik az érintett területeken. Most az egyszer talán annak az általuk hirdetett becsületkódexnek megfelelően viselkednek. Reméljük, ez így is marad” – fogalmazott a szervezett bűnözés ellen harcoló oszakai rendőr.

(Zárójeles megjegyzés a végére: megelőzendő a "maffia (ami egyébként mafia) kifejezetten csak a szicíliai szervezett bűnözést jelöli" típusú kommenteket, jelezzük: tudjuk, de véleményünk szerint a magyar nyelvben már annyira elterjedt mindenféle szervezett bűnözés jelölésére, hogy nyugodtan használhatjuk a jakuzákra is.)

Fent vagyunk a különböző közösségi oldalakon, a Facebook-on (csak egy lájk és már szórjuk is a sztorikat) és az iwiwen is. Mindkét helyen bővebb tartalommal, linkekkel, érdekes sztorikkal jelentkezünk: ami ide nem fér, ott megtalálható! Aki Twitter-en követne minket, azt is megteheti.  Jó szórakozást!