Az arab világon végigsöprő forradalmi láz okait sokfelé keresgélik, de a három fő tényező alighanem Kína, az internet és a huszonévesek elképesztő tömege.

A Kívül tágasabb még véletlenül sem tartja magát az arab világ vagy a Közel-Kelet szakértőjének (sem), de próbálja a lehetőségeihez mérten részleteiben követni az eseményeket és olyan emberek elemzéseit olvasni, akik értenek a régióhoz.

Ezekből az írásokból pedig egy olyan kép rajzolódik ki, amely egészen érdekes szempontokat vet fel az események hátterének megértéséhez. Miközben egyébként nem lepne meg, ha valamelyik külföldi titkosszolgálat keze (és pénze) vastagon benne lenne az események alakulásában, a szikra fellobbantásához mindenképpen szükség van komoly belső társadalmi feszültségekre.

Ezeket a belső feszültségeket pedig három tényező köré csoportosíthatjuk: Kína, az internet és a huszonéves fiatalok hatalmas tömege. Vegyük sorra ezeket!

Kína

Természetesen nem arról van szó, hogy a pekingi vezetés közvetlenül bármilyen forradalmat szítana, ugyanakkor az ázsiai fejlődő országok (élükön Kínával) gazdasági robbanása nagyon meglökte az élelmiszer- (elsősorban a hús, a kukorica, a cukor, a búza) és az olajárakat. Márpedig ez a hirtelen (az elmúlt fél évben lezajlott) emelkedés társadalmilag is nagyon megterhelte a közel-keleti régiót, elsősorban a munkanélküliek, a szegények és a fiatalok körében.

Ezért láthatjuk azt, hogy a régió kormányai pánikszerűen emelik a különböző támogatások összegét és az állami alkalmazottak fizetését, még azon az áron is, hogy adott esetben fogalmuk sincs arról, hogyan is fedezik majd ezeket a kiadásokat, vagy, ami még rosszabb, a hosszú távú, fejlődést megalapozó infrastrukturális beruházásoktól (például iskolaépítés) veszik el a pénzt.

Jordániában például II. Abdullah király nemes egyszerűséggel az összes katonának és közszolgának megemelte havi 30 dollárral a fizetését, ezzel párhuzamosan pedig jelentősen növelte az élelmiszerek és az üzemanyagok állami támogatását. A kuvaiti kormány még ennél is tovább ment: mind az 1,1 millió állampolgár kapott „ajándékba” 3500 dollárt, míg az élelmiszerárak támogatására 850 millió dollárt költ majd az ország.

Kína ugyanakkor más szempontból is komoly kihívást jelent például Egyiptomnak és Jordániának. Csak egy példa: pár éve a Ramadán alkalmából kapható játékok és zenélő kütyük már mind Kínából érkeztek, magyarán az egyébként rendkívül alacsony egyiptomi bérek sem elegendőek a versenyképesség fenntartására.

Huszonéves fiatalok

Ezzel el is érkeztünk a következő faktorhoz: a munkanélküli fiatalok európai ésszel jóformán felfoghatatlan tömegéhez. Egyiptomot, Jordániát, Jement és Tunéziát ugyanis szinte elárasztják a képzett munkanélküliek. Nem kevés emberről van szó: az arab világban körülbelül 100 millió 15-29 év közötti fiatal él, jelentős részük férfi, és jelentős részüknek szinte semmi kilátása sincs arra, hogy normális munkát találva elkezdhesse önálló életét, lakást vásároljon és maga is családot alapítson.

Internet

Ugyanezek a fiatalok viszont a technika fejlődésével sokkal nyitottabbak a világra, a Twitter, a Facebook (úgy általában véve: az internet) és a mobiltelefonok elterjedése lehetőséget biztosít nekik, hogy hangot adhassanak elégedetlenségüknek, a korábbinál jóval hatékonyabban kommunikálhassanak egymással és egyúttal szervezhessék meg a saját mozgalmukat.

A kérdés most már az, vajon mi következik ezután: képesek lesznek-e ezek a fiatalok kezükbe venni sorsuk irányítását, egyáltalán, mekkora mozgásterük van és lesz jövőjük alakulásában. Mert a tapasztalat azt mutatja: még csak a történet könnyebbik felén vannak túl…