Sok jó (és még több rossz) reklám van, olyan azonban csak kevés, amely megváltoztatta a világról alkotott képünket. Most hat legendás kampányt ot mutatunk be.

Gyémántok az örökkévalóságnak

A II. világháborút megelőző korszakban az eljegyzésre adott gyémántgyűrű egyáltalán nem volt olyan magától értetődő a nyugati kultúrában, mint manapság, amikor már-már kötelező kellék.

A fordulatot a gyémántpiac csúcsragadozója, a DeBeers 1948-as „A Diamond is Forever” (azaz A gyémánt örökre szól) kampánya hozta el, melyben sikeresen hozták össze a legkeményebb anyag és az örökre szóló hűség képét.

Már csak egy kis romantika kellett és a nyugati kultúrkör nem volt többé ugyanaz, mint azt megelőzően.

Egy autó, ami nem kellett

Az ötvenes években betörni az amerikai autópiacra körülbelül akkora vállalkozás volt, mint mondjuk ma megpróbálni textilárut szállítani Kínába. A Volkswagen mégis megpróbálta, ráadásul a Bogárral.

A vállalkozás szinte lehetetlen voltát jól jelzi, hogy egyfelől kevesebb, mint másfél évtizeddel a II. világháború után német terméket megpróbálni eladni az Egyesült Államokban finoman szólva is optimista hozzáállást feltételezett, másfelől a VW Beetle kicsi volt és zajos, miközben az ideális amerikai autó hatalmas volt, elképesztő méretű motorral és minden kényelemmel felszerelve.

Aztán 1959-ben a VW beindította a „Merj kicsi lenni” kampányát, melyben nem volt szexi csaj, sem jóképű pasi a volán mögött, viszont vicces volt és önironikus egy olyan korban, melyben a reklámok olyan komolyak voltak, hogy éppen csak nem tisztelegtek saját maguknak.

Női cigarettából a férfiasság szimbóluma

Ki hitte volna, hogy egészen az ötvenes évek közepéig a Marlboro egy gyenge, kifejezetten nők által kedvelt cigaretta volt. Aztán 1955-ben jött a legendás hirdetés és a márka két év alatt megháromszorozta az eladásait, miközben teljesen átalakította az imidzsét is a szótlan, végtelenül férfias cowboynak köszönhetően.

Mindezt ráadásul egy olyan korszakban, amikor először döbbentek rá az emberek, hogy a dohányzás káros az egészségre és bele is lehet halni – miként mind a három színész, aki megszemélyesítette a figurát, tüdőrákban hunyt el.

„Felejtsd el a cipőt, legyen a sportoló a tiéd!"

Ma már nehéz elhinni, de egészen az 1980-as évek közepéig-végéig a Nike egy kis, oregoni sportszergyártó volt. Ekkor azonban szerződést kötöttek egy sportolóval, bizonyos Michael Jordannel és ettől kezdve megindult egy szinte páratlan márkaépítés.

Természetesen korábban is használtak sportolókat reklám céljára a különböző cégek, de a kosárlegenda és az amerikai sportszergyártó együttműködése mégis teljesen új fejezetet nyitott.

„A Nike nagy ötlete az az üzenet volt, hogy felejtsd el a cipőt, legyen a sportoló a tiéd” – emelte ki a kampány legfontosabb elemét James Twitchell, a 20 reklám, amely megrengette a világot című könyv szerzője.

1988-ban jelent meg először a Just Do It mottó, amely a stílus és a design helyett magára a sportra koncentrált és innen kezdve maga a termék már nem is volt annyira érdekes.

Egy nem létező piac megteremtése

Idén lesz 30 éve, hogy piacra lépett az Absolut, amely megteremtett egy addig nem létező fogalmat: a prémium vodka piacát. Mindezt gyakorlatilag egy fantasztikusan eltalált vizuális kampány segítségével, melynek fontos eleme volt a termék nevével és az üveg alakjával folytatott játék.

A prémium vodkák piaca ma már sokszereplős, hatalmas játéktér, de ha őszintén magukba néznek, a versenytársak vezetői néhanapján elmormolhatnak magukban egy hálaimát az örvényt kitaposó Absolut képe előtt.

A mocskos politikai kampányok őse

Ma már közhelyszámba megy, hogy a politikában az ellenfél lejáratása az egyik leghatásosabb kampányelem lehet. A hatvanas években azonban ez még nem volt annyira egyértelmű, ezért is döbbentett meg mindenkit 1964-ben az akkor újraválasztásért induló elnök, Lyndon B. Johnson kampányfilmje.

Ebben egy kislány egy virág szirmait tépkedi a mezőn, majd egyszer csak visszaszámlálás hallatszik, aztán egy hatalmas robbanás nyomán egy gombafelhőt láthatunk. A szöveg pedig arra buzdítja a választókat, hogy szavazzanak az elnökre, mer „túl nagy a tét ahhoz, hogy otthon maradjon”.

A film kendőzetlenül arra játszott rá, hogy Johnson ellenfelét, Barry Goldwatert kiegyensúlyozatlan, gyenge idegrendszerű politikusnak állítsa be, aki könnyen atomháborúba sodorhatja az Egyesült Államokat.

A kampányfilm történetéhez hozzátartozik, hogy csupán egyetlen egyszer vetítették le fizetett hirdetésként, a kirobbant botrány miatt annyit foglalkoztak vele a különböző médiumok, olyan sokat játszották le a különböző műsorokban, hogy egész egyszerűen nem kellett több pénzt kiadni.