Nők, akiket az istenek nevében prostitúcióra kényszerítenek. Ami egykor magas társadalmi rangot és túlélést jelentett, az ma egyszerű megaláztatás. Ők a devadasik.

Több száz évvel ezelőtt Indiában a nők számára magas társadalmi státuszt és némi függetlenséget jelentett, ha kiválasztották őket és devadasik lehettek (a képen két devadasi látható az 1920-as évekből). Imádkozni, táncolni és zenélni tanították őket, áldást oszthattak és levehették a rontást. Gyakran kurtizánok is voltak, de többé-kevésbé maguk rendelkeztek az életük felől, ami kivételes helyzetet biztosított nekik a kor indiai női társadalmában.

Aztán jöttek a brit gyarmatosítók, és a viktoriánus kor prüdériája, betiltották a hagyományt, majd az immáron felszabadult India több állama is így cselekedett – igaz, ez már az 1980-as években volt.

Ekkorra azonban a devadasik már kizárólag kizsákmányolt, elnyomott, szexuálisan kihasznált nők voltak, akik sorsa már gyerekkorukban megpecsételődött.

"Isten szolgája"

Így járt Hanamavva, akinek nyakába három éves korában akasztották a vörös és fehér gyöngyökből álló nyakláncot és ezzel megpecsételték a sorsát. A devadasi ugyanis soha nem mehet férjhez, „Isten szolgája”. Hanamavvát 13 évesen prostitúcióra kényszerítették.

„Öngyilkos akartam lenni. Azt terveztem, felmászik a bordély tetejére és levetem magam, de a gondolat, hogy nyomorba taszítom a családomat, visszatartott” – meséli a nő, aki 5 év rabság után tudott megszökni két kisfiával és megpróbálni új életet kezdeni valahol. Nem utolsósorban pedig önkéntesekből álló csoportjával elérni, hogy a nyomorgó indiai családok ne adják prostituáltnak kislányaikat.

Nincs más bevétel

A küzdelem szinte kilátástalan. A mélyszegénységben élő indiai vidékeken sok családnak szó szerint a túlélést jelenti, ha alig pár éves kislányát a hagyomány és a szentség nevében prostituáltnak adja.

Ez a sors jutott a ma már 36 éves Shobhának, aki egy hétgyermekes családba született legkisebbként. Ő 12 éves volt, amikor kivették az iskolából. Első fizető „partnere” 35 éves sógora volt. „Senki sem kérte a beleegyezésem, a pénz beszél. A hozzám hasonló lányok úgy nőnek fel, hogy reszketnek a pubertáskor elérésétől. A devadasi rendszer nem a vallásról szól. Gazdasági kérdés. Áruként bánnak velünk. Mint volt devadasi, pontosan ismerem az egész fájdalmát, a kiszolgáltatottságot. Áldozatok vagyunk” – mondja a nő, aki megfogadta, megmenti a lányát.

Öröklődő kiszolgáltatottság

Mert a devadasi lét öröklődik. Sok családban generációkon ível át, a nagymama, az anya és a lány is a rendszer kiszolgáltatott áldozataként élte, éli mindennapjait. „Sokkolt, amikor rájöttem, hogy részese lettem ennek a rendszernek, mert felavattak. Úgy döntöttem, nem leszek devadasi. A falumban száz devadasi él. Közülük húszan 12 és 18 év közöttiek. Próbálom meggyőzni a barátaim, hogy ne engedjenek ennek az ördögi gyakorlatnak, de kiszolgáltatottak. A szüleik és a közösség is nyomást gyakorol rájuk” – meséli az egyik, több generációs áldozat, Lalitha.

A beavatási szertartás része a szüzesség elvétele, amiért a „támogató” fix pénzt fizet, mi több, dönthet úgy, hogy utána is rendszeresen támogatja választottját (aki soha nem mehet férjhez). A „hivatalos támogató” léte nem feltétlenül jelenti azt, hogy a devadasinak nem lehet más ügyfele (kivéve persze, ha a támogató, kitartó másképp szeretné), de övé az elsőség.

Alvilági igény

A rendszert az indiai hatóságok hivatalosan betiltották, ugyanakkor a távoli, kieső vidékeken fekvő falvakban és a szervezett embercsempészet folyamatosan növekvő igényei szinte kilátástalanná teszik a harcot. A nagyvárosok bordélyai ugyanis folyamatos utánpótlást igényelnek.

„A társadalmi szokások a gazdasági nyomással egyesülve folyamatosan erőltetik be a lányokat a rendszerbe. A tény, hogy egyikük sincs férjnél, viszont legtöbbjüknek van gyermeke egyfelől kiszolgáltatott helyzetbe hozza őket, másfelől a gyerekeket is megbélyegzi” – nyilatkozta az indiai kormányzat egyik szóvivője.

Így aztán hiába foglalkozik nemzetközi civil szervezet is a kérdéssel, ameddig a szegénységet és a kiszolgáltatottságot nem sikerül legalább enyhíteni, rengeteg lány életét teszi még tönkre a szexuális rabszolgaság – a hit és a vallás álcája alatt.