Vajon lehet-e rasszista egy mesefigura attól, hogy felerősíti egy bizonyos társadalmi csoport megkülönböztető jegyeit? Vagy éppen toleranciára tanít? Talán egy most kirobbant botrány megválaszolja a kérdést.

Képzeljünk el egy reggae-t éneklő egeret, színes kötött sapkában a saját bandája, az Easy Crew (kb. Laza Banda) élén, amint nyomja a szlenget irtózatos jamaikai kiejtéssel. Ha nem menne, akkor segítünk:


Húzós? Durva? Botrányos? Közszolgálati? Míg az első három kérdésre a válasz ízlés dolga, addig a negyedik esetében sokat segíthet, hogy a gyerekeknek szánt sorozat a brit közszolgálati tévében látható. És okozott nem mindennapi botrányt.

Illetve a botrány előtt kirobbanó sikert (a kettő alighanem együtt jár). Rastaegér ugyanis bandájával elszántan üldözi a bűnt és hirdeti a szeretet és tisztelet erejét. Nemes eszmék, de akkor miért a felháborodás?

„Visszafogottan rasszista kisegér”

Igen, kitalálták: mert a magyarnál jóval toleránsabb britek között is akadnak olyanok, akik egy ilyen mesesorozat esetén is rasszizmust kiáltanak és iskolai verekedések rémével riogatnak.

A BBC-hez tucatjával érkeznek a felháborodott üzenetek, melyekben elsősorban szülők kritizálják a szerintük durva beszédet és az állítólagos rasszizmust.

„Amiatt aggódom a legjobban, hogy olyan szavakat használ majd, mint rasta és ezt esetleg majd egy másik gyereknek mondja… az én lányom fehér és úgy érzem, ha ilyet mond egy másik gyereknek, akkor az személyes sértésnek veszi majd” – aggódik például a TinyD4ncer név alatt író anyuka.

A műsor „visszafogottan rasszista támadás a rastafariak ellen egy aranyos kisegér képében” – vélekedett egy blogger az egyik zenei oldalon. A BBC már több mint száz hivatalos panaszt kapott, ezek döntő többsége a műsor nyelvezetét kifogásolja, mások úgy érzik, Rastaegér erősíti a fekete közösséggel szembeni sztereotípiákat.

Kortárs, friss és cool

A műsor év elején indult a BBC gyerekcsatornáján és komoly kritikai sikert aratott, elsősorban a humorát és az ezzel párhuzamos oktató jellegét dicsérték.

„Valami kortárs, friss dolgot szerettünk volna létrehozni, ami színes és vidám és ami az összes gyereket leköti, nem csak a feketéket” – nyilatkozta a műsor alapjául szolgáló könyv társszerzője.

„Szeretném, ha gyerekek és felnőttek egyaránt néznék és élveznék, megértenék az üzenetét és a cool zenét” – tette hozzá Genevieve Webster.

„A Rastaegér könyveket afro-karibi patois formában írták, ezt az eredeti hangot ültettük át a TV-sorozatba, megtartva a lelkét, az integritását és a kiemelkedő minőségét. A Rastaegér része a gazdag és sokrétű CBeebies (a BBC gyerekcsatornája – Kívül tágasabb) programjának, aminek fő célja, hogy reflektáljon az ebben az országban élő gyerekek mindennapjaira” – jelentette ki a BBC egyik szóvivője.

„Bár a Rastaegér különösen a fiatal afro-karibi gyerekeknek szól, szórakoztató történetei és a pozitív üzenetek – barátságról, tiszteletről, közösségről – minden ifjú néző számára élvezhetővé teszi, függetlenül társadalmi hátterétől” – tette hozzá a BBC.

A magunk részéről szeretnénk megérni azt a pillanatot, amikor a magyar közszolgálati televízióhoz százával érkeznek a felháborodott nézői levelek, telefonok, mert az elkezdett vetítetni egy nagysikerű, mondjuk a roma kisebbséget kedves iróniával és sok szeretettel főszereplővé tévő rajz- vagy bábfilm sorozatot és az akkora siker lett, hogy néhány embernek már szúrja a szemét.

Mit mondjunk, kell hozzá némi fantázia…

U.i.: A címben szereplő „wagwan” egyébként a "what's going on?" afro-karibi változata és annyit tesz: „mi van”? Ezt kérdezzük mi is.