Egyre többen döntenek úgy, hogy a macerás és kevésbé látványos eredményt hozó életmód változtatás helyett műtéttel próbálnak megszabadulni a feles kilóktól Nagy-Britanniában.

Az adatok egészen riasztóak: a kóros elhízás kapcsán kórházi kezelésre szorulók, vagy azt választók száma 30 százalékkal nőtt tavaly az előző évihez képest, és első alkalommal lépte át a 10 ezer fős lélektani határt. A kórházi ellátások jó része gyomorgyűrű-operáció. A beavatkozás robbanásszerűen terjed a britek körében.

Pedig a műtét drága (magánkórházban 5-15 ezer font, azaz 1,6 – 4,8 millió forint) és viszonylag magas a komplikáció esélye. Bizonyos esetekben a brit állami egészségügy (az NHS) fizeti, de csak akkor, ha a beteg már rendkívül kórosan elhízott (konkrétan 40-es testtömegindex, BMI felett – az egészséges tartomány felső határa 25). Érdekes, de nem meglepő, hogy a beavatkozások 80 százalékát nőkön végzik el.

A kevéssé elhízottaknak maradnak a gyógyszerek. A nagyságrendeket jól érzékelteti, hogy 2009-ben 13 százalékos növekedés zajlott le (közel 1,5 millió receptet jelent ez), ám az igazán sokkoló adat az, hogy egy évtized alatt tizenegyszeresére nőtt az elhízásra felírt gyógyszerek mennyisége.

Fordulhat a kocka

Első ránézésre némi reményt jelenthet, hogy egyes adatokban javulás tapasztalható: így az NHS Információs Központja szerint az elhízottak aránya egyre kisebb, ami 30 év után először fordult elő (a férfiaknál 24-ről 22-re, míg a nőknél 25-ről 24 százalékra csökkent), miközben a korábbinál kevesebb zsír és cukor, ellenben több gyümölcs és zöldség fogy.

A brit Nemzeti Elhízásellenes Társaság ugyanakkor az adatok csalókaságára figyelmeztet, mondván, hogy ez elsősorban a társadalom anyagilag jobb helyzetben lévő rétegére jellemző, ráadásul jellemző, hogy azok, akik egyszer elhíznak, egyre szélsőségesebben túlsúlyosak.

A szervezet munkatársa, Tam Fry arra az aggasztó jelenségre is felhívta a figyelmet, mely szerint egyre többen választanak orvosi megoldást egy alapvetően életmódbeli problémára. Ennek van pozitív következménye is (például az, hogy a megműtöttek hamarabb képesek ismét munkába állni és nem táppénzen töltik napjaikat), ám jócskán akad negatív is.

Utóbbira példa: az állami egészségügyet annyira megterheli, hogy folyamatosan egyre feljebb tolják az indokol beavatkozás határát, nem egy helyen 40, sőt 50 feletti BMI-t követelve a pácienstől.

Hízzon még egy kicsit...

Így aztán előfordulnak olyan élethelyzetek, mint egy portsmouthi férfié, akivel közölték, hogy nem jogosult a térítésmentes beavatkozásra, mert „csak” 120 kg, márpedig a beavatkozás csak 126 kg-tól jár. Így aztán a férfi most rengeteg kenyeret, napi négy csomag chipset és hasonló hízlaló ételeket eszik, hogy minél előbb a kés alá feküdhessen.

„Tizenöt éve diabéteszes vagyok, és reszketek, hogy csak kolonc leszek a családom nyakán – ennek ellenére folyamatosan eszek. Egyszerűen nem tudok leállni. Ezért van szükségem segítségre” – magyarázta egy lapnak a férfi.

Mindenesetre a kóros elhízás az Egészségügyi Minisztérium szerint már így is évi 4 milliárd fontjába (közel 1300 milliárd forintjába) kerül a brit államnak, éppen ezért vannak olyan szakmai vélemények, melyek szerint a jelenleginél is szélesebb körben kellene elterjeszteni az orvosi beavatkozásokat, a műtéteket. Más álláspontok szerint viszont a drasztikus beavatkozás előtt meg kellene próbálkozni az életmód megváltoztatásával.