Alighanem a világ egyik legszebb szállodája a 76 év után nemrég újra megnyitott londoni St Pancras Renaissance Hotel. Az épületet eredeti pompájában állították vissza, aligha túlzás azt állítani: pompás munkát végeztek. Íme, a luxushotelek újabb gyöngyszeme!

Napra pontosan 138 évvel az eredeti megnyitót követően csütörtök este hivatalosan is megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt a londoni St Pancras Renaissance Hotel. Az épületet 200 millió fontból (mintegy 60 milliárd forintból) újították fel.

Az elképesztő összeget a fényképek alapján jól költötték el: az eredeti nevén Midland Grand Hotelként szolgáló szálloda eredeti, 1873-mas szépségében pompázik, a lépcsőkön, a folyosókon járva szinte egy időutazás részeseinek érezhetjük magunkat.

Nem csak a külső, az árképzés is luxust sejtet: egy szoba egy éjszakára 250 fontnál (75 ezer forintnál) kezdődik, a plafon pedig a Királyi Lakosztály, amelynek valamelyik szobájában már 10 ezer fontért (3 millió forintért) álomra hajthatjuk fejünket. Szobából egyébként 245 van, luxusapartmanból pedig 67.

Ami a hely történelmét illeti, az 1865-ban kezdődött, amikor a Midland Railway Company vasúttársaság tervpályázatot írt ki egy 150 szobás szálloda megépítésére, a tulajdonában lévő, akkor még félkész St. Pancras állomás közelében.

Tizenegy pályamű érkezett, köztük George Gilbert Scott építészé, aki ugyan mert nagyot álmodni (300 szobás terve éppen a duplája volt a kiírásban szereplőnél), de ez be is jött neki: a vasúttársaság vezetőinek megtetszett az egyébként meglehetősen grandiózus (és emígyen drága) elképzelés, és rábólintottak.

Az épület első, keleti szárnyát 1873-ban (ugye emlékszünk még: május 5-én) nyitották meg, a maradékot három évvel később.

A szálloda a maga korának egyik kiemelkedő luxushotelje volt, tágas lépcsőházaival, aranyozott tapétájú szobáival, melyeket kivétel nélkül saját kandallóval szereltek fel. Ráadásul nem csak elegáns, hanem modern volt, hiszen rengeteg, akkor komoly technikai előrelépésnek számító újdonsággal látták el: voltak benne forgóajtók, tűzálló, betonból készült padlószerkezet és egyéb technikai nyalánkságok.

Az első fél évszázad viszonylag rendben zajlott, ám 1922-ben a London, Midland and Scottish Railway (azaz a londoni, közép-angliai és skót vasúttársaság) vette át a hotel működtetését. Viszonylag gyorsan kiderült azonban, hogy ez a működtetés minden, csak nem gazdaságos, hiszen addigra az 50 évvel korábbi újítások nagy része elavult. Mást ne mondjunk, mivel a szobákban nem volt folyóvíz, szolgálók seregét kellett alkalmazni, hogy a meleg vizet a fürdőkádba cipeljék. Romantikusnak ugyan romantikus, de legalább annyira drága megoldás is.

Belátták ezt a vasúttársaság vezetői is, és 1935-ben úgy döntöttek, elég volt a jóból és bezárták a szállodát. De csak hotelként, mert irodaházat csináltak belőle és egészen az 1980-as évekig (amikor is nem sikerült megfelelni a tűzbiztonsági előírásoknak és ezért végleg bezárták) itt működött a British Rail, a brit vasúttársaság.

Az (újjá)építési engedélyt 2004-ben adták ki az új tulajdonosoknak és a szálloda (immár St Pancras Renaissance Hotel néven) idén márciusban megnyitotta kapuit. Az igazi, nagy megnyitóünnepség azonban tegnap volt. (További képeket ide kattintva nézhet meg!)

Csatlakozz hozzánk a Facebook-on (már több mint 1000 fős a klubunk!), az itteninél bővebb tartalommal, linkekkel, érdekes sztorikkal jelentkezünk: ami ide nem fér, ott megtalálható! Aki Twitter-en követne minket, azt is megteheti.  Jó szórakozást!